(Szerkesztőségi megjegyzés: A cikk nyomtatásban megjelent változata szerkesztett szöveg. Gyulai Éva eredeti, teljes terjedelmű írását itt olvashatják.)
Augusztus 20-án a független magyar államot jelképező első királyunkat, az 1083. augusztus 20-án szentté avatott I. Istvánt ünnepeljük, és nagyjából száz éve e napon köszöntjük az új kenyeret is.
Az aratás kezdete a hagyományok szerint, de tájegységenként változóan, Péter-Pál napján kezdődik, amikor a „búza töve megszakad”, ezt követően már nem érik tovább. Az aratási időszakban – a gépesítést megelőző időkben – a közösség minden munkára fogható tagja a földeken dolgozott, hogy az életet adó gabona minél hamarabb biztonságba kerüljön. Asszonyok, lányok, férfiak, fiúk mind egy célért hajladoztak, kaszáltak, miközben az új életek is a földeken születtek meg. Egy neves meteorológusunk is így látta meg a napvilágot. Az ötvenes években a gyermek megszületését az „elöljáróságon” az apa jelentette be. Az ő édesapja azonban, lévén dologidő, csak az aratás végeztével jutott oda el, ahol is születésnapjaként a bejelentés napját rögzítették. Így történhetett meg, hogy 10 nappal fiatalabb lett a tényleges életkoránál.
Az aratás végeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból koszorút kötöttek, és ünnepi menetben a tiszttartó, vagy a földesúr elé vitték. A gazda néha megkínálta az aratókat étellel, itallal, és a gyakran táncos mulatsággal zárult a nap.
Az új kenyér ünnepe az 1920-as évektől kötődik augusztus 20-ához, Szent István király napjához. Erre a napra készítik el az új búzából az első kenyet.
A katolikusok a XVIII. századig július 15-én szentelték meg az új kenyeret, Kisasszony havának 20, napján – augusztus 20-án – pedig nemzeti színű szalaggal kötötték át.
A búza a legfontosabb alapanyaga a kenyér készítésének. A kenyér a bőség, a jólét, az élet, a megmaradás megtestesítője.
Elkészítése több napos, szertartásokkal teli feladat volt, megszegni csak a rá rajzolt kereszt után, kellő tiszteletet tanúsítva volt lehetséges. A megszentelt kenyeret felosztották, és a résztvevők között szétosztották. Ha leejtették, felvették, ráfújtak, megcsókolták. Nem volt szabad rálépni. Új házba kenyeret és sót vittek, hogy bőség és áldás kísérje.
Ezen a napon rendezik a Szent Jobb körmenetet, ami hagyományosan a Szent István Bazilika elől indul. A legenda szerint István király szentté avatásával kapcsolatos előkészületek kapcsán jobbját épen emelték ki sírjából, ezért ereklyeként megőrizték. A Szent Jobbot a középkortól a török időkig Nagyvárad közelében egy monostorban, a török hódoltság idején pedig a raguzai domonkosok őrizték. Mária Teréziának sikerült 1771-ben visszaszereznie, és előbb Schönbrunnban, majd Budán őrizték. Ennek emlékére a királynő még pénzt is veretett.
